A TEHETSÉGEK KÖNYVÉNEK TITKA

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy budapesti kerület. Sok iskolája volt, ahová rengeteg okos, ügyes kisgyerek járt. Nap, mint nap szebbnél szebb munkákat készítettek, és alig várták, hogy az egész kerületnek megmutathassák, mi mindenre képesek. Kívánságuk a Pedagógiai Intézet és Helytörténeti Gyűjtemény alsó tagozatos szaktanácsadóinak fülébe jutott. Patakfalvi Attiláné, Szabóné Lázár Szilvia és Benkő Noémi elhatározták, hogy a legkisebb iskolásoknak rajz-, a nagyobbaknak rajz- és meseíró pályázatot írnak ki, és a beérkező pályaművekből a kerületi innovációs pályázat keretéből kiadványt készítenek. Arra gondoltak, hogy a sok tehetséges kisiskolás kreativitásával, fantáziájával nemcsak a gyerektársakat, hanem a felnőtteket is el fogja kápráztatni. Így is történt. Se szeri, se száma nem volt a beküldött alkotásoknak. Valóságos remekművek érkeztek a megadott határidőre, melyek elbűvölték a pályázat kiíróit, de még az alkotások bírálóit is. A szakértők alig győzték megszámlálni, összehasonlítani, értékelni a sok színes, érdekes, fantasztikus munkát.

Végül sok-sok vita után sikerült a zsűrinek döntenie kik legyenek azok a tehetségek, akiknek a munkája megjelenhet egy "NAGY MESEKÖNYVBEN". Ugyan szerettek volna még egyszer annyi értékes alkotást betenni a könyvbe, mint amennyire a szerződés szólt, de egy idő után a nyomdász azt mondta, hogy ennyi elég, több már tényleg nem fér bele. Így hát mit volt mit tenni, belenyugodtak a helyzetbe, de kikötötték, hogy a könyvben megjelenő valamennyi munka kapjon jutalmat. Hiszen mind olyan gyönyörű! Az 1-2. osztályosok színes képekben jelenítették meg a jövőt és kedvenceiket. A 3-4. évfolyamos tanulók nemcsak lerajzolták, de le is írták, hogy milyen iskolát, várost, divatot, életet képzelnek el. A kisdiákok alkotásainak segítségével a könyv lapozgatója is átélheti az igaz érzések erejét, és kedvére kalandozhat a képzelet világában. Köszönet a XVIII. kerületi önkormányzatnak, hogy támogatta a tehetséges kisdiákok munkáiból összeállított kötet megjelenését.

Remélem, hogy Ti, akik nézegetitek, olvassátok a Pedagógiai Intézet és Helytörténeti Gyűjtemény kiadványát, büszkék vagytok azokra a tehetségekre és nevelőikre, akiknek a munkái belekerülhettek ebbe a míves kiadványba.

Hát ez volt a tehetségek könyvében a titka. Ha a mesekönyvnek több lapja lehetett volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Patakfalvi Attiláné